Az a fajta lány vagyok...
aki ha kell szerény...
ha kell vad...
ha kell bátor...
ha kell becsül...
ha kell megbocsájt...
ha kell mosolyog...
ha kell akkor sír....
ha kell ott van melletted...
ha nem kell akkor is...
ha kell meghallgat...
ha kell figyelmes...
ha kell ápol...
ha kell vigyáz rád...
ha kell véd...
ha bármikor szükséged lenne rám...
mindig itt leszek... 

Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne mosolyogj... pedig eltervezed,hogy nem fogsz...
Amikor eltervezed, hogyha rád ír,egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá... de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal...
Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz... vagy másnap összefutsz vele... és kezdődik minden elölről...
Vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a deja-vú érzés, mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél...
Vagy éppen mikor sétálsz az utcán, elmész egy hely mellett és beleborzongsz... az emlékekbe...
És nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem..
Fogadd el, hogy igenis szükséged van rá.

Még akkor is szerettelek, mikor azt mondtam gyűlöllek!

Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál. 

Szeretlek mert lehet
szeretlek mert merek
szeretlek mert nekem jó
szeretlek úgy hogy nincs rá szó
szeretlek mert mosolyogsz
szeretlek azért mert hagyod
szeretlek akkor is ha nem lehet
szeretlek akkor is ha te nem mered
szeretlek ha távol vagy
szeretlek ha ott kint fagy
szeretlek mert ettől jól vagyok
szeretlek mert szeretni jó dolog!