Pontosan ugyanaz a képlet, mint amikor te vagy az egyetlen, akinek nincs pasija, és azok, akik már összejöttek valakivel, folyton arról vartyognak, hogy mennyire csodálatos, ha az ember megtalálja az igazi lelki társat, mert igazi közösséget csakis a házasság adhat, és már el se tudják képzelni, milyen volna egyedül, meg a többi. Aztán pedig kedvesen hozzáteszik, hogy ne aggódj, biztosak benne, hogy te is megtalálod majd az igazit... mert rengeteg hal van a tengerben... de mégis, hogy bírod ezt az életformát, hogy minden este elmész valahova, mert ők jobban szeretnek otthon lenni, kettesben. És akkor már a legszívesebben üvölteni kezdenél, hogy tényleg kibaszottul eleged van az egészből, hánysz a buliktól meg az összes szórakozóhelytől, de mégis, ha otthon maradnál, valószínűleg felvágnád az ereidet.